Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) engedélyezte a lecanemab-irmb (Leqembi, Eisai) amiloid béta protofibrillum antitestet az Alzheimer-kór (AD) kezelésére.

A citokin-vihar helyett bradykinin-viharral magyarázza a COVID-19 szerteágazó tüneteit egy elmélet, ami a kezeléssel kapcsolatban is új lehetőségeket vet fel.

Az arteria basilaris akut elzáródása eredményesebben kezelhető, ha a standard thrombolitikus kezelés mellett endovaszkuláris intervenciót is bevetünk.

Egy új tanulmány szerint az ischaemiás stroke-on átesett betegeken a thrombectomia idejének megnyúlása rosszabb végső kimenetellel jár.

Egy új randomizált vizsgálat igazolta, hogy egyes latin-amerikai kórházakban relatíve olcsó beavatkozással javítható az ischaemiás stroke bizonyítékokon alapuló ellátása.

Az intravénás szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue-type plasminogen activator) az akut ischaemiás stroke standard terápiája. A nagy artériák proximális elzáródásai esetében azonban a rekanalizációs arány meglehetősen alacsony. bár a metaanalízisek tanúsága szerint az endovaszkuláris thrombectomiával (EVT) nagyobb arányban érhető el sikeres rekanalizáció, mint tPA adásával, akut stroke eseteiben az első választási lehetőség továbbra is az intravénás tPA-kezelés. ennek oka részben az, hogy a tPA viszonylag biztonságos, és gyorsabban alkalmazható, mint az EVT, másrészt az, hogy nem állnak rendelkezésre olyan markerek, melyek alapján pontosan kijelölhető lenne a betegek azon csoportja, akiknél az intravénás tPA-terápia nem eredményez rekanalizációt.

A dohányzás nem fejt ki kedvező hatást a stroke kimenetelére IVT után, és a bemutatott adatok ellentmondanak a dohányzási paradoxon hipotézisének stroke eseteiben. A dohányosok kedvező stroke-kimenetele jórészt a fiata­labb életkorral és a kiindulási jellemzők más különbségeivel magyarázható.

Az akut ischaemiás stroke (AIS) miatt kórházba került betegek gyakran orális alvadásgátló kezelés alatt állnak, többnyire pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett kialakuló emboliás események prevenciója céljából. Ilyen esetekben az intravénás thrombolysis (IVT) általánosságban ellenjavallt. mindazonáltal vannak olyan klinikai szituációk, melyekben az IVT alkalmazása mérlegelhető; amennyiben a beteg warfarinterápia alatt áll, az INR (international normalized ratio) értékének 1,7 alatt kell lennie. Az új orális alvadásgátlókat (NOAC, novel oral anticoagulant) szedő betegek esetében csak akkor javasolt IVT végzése, ha a beteg az utóbbi 48 órában biztosan nem vette be a gyógyszert, illetve az adott NOAC-ra vonatkozó laboratóriumi tesztek normális eredményt adnak. 

A dabigatran-etexilát egy szájon át adagolható direkt thrombin-inhibitor. A K-vitamin-antagonistákkal ellentétben – és a többi direkt orális alvadásgátlóhoz (DOAC, direct oral anticoagulant) hasonlóan – a dabigatran csökkenti a vérzéses szövődmények előfordulását, nem igényli az alvadási paraméterek folyamatos monitorozását, és alig lép interakcióba élelmiszerekkel vagy más gyógyszerekkel. A dabigatran gyakori javallatai közé tartozik a mélyvénás thrombosis, a pulmonalis embolia, valamint nonvalvularis pitvarfibrillációban (NVAF, nonvalvular atrial fibrillation) az emboliás szövődmények prevenciója. 

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.